Forrás:pixabay: pirates-587988__180

A hajóskapitány és a tanonc

Párkapcsolati tanmese

A hajó a nyílt óceánon haladt dél felé, távol minden szárazföldtől. A hajóskapitány úgy gondolta, kihasználhatja az időt, hogy tanoncát beavassa a hajó vezetésének tudományába, így még egyszer elmagyarázta neki a térkép, a szextáns és az iránytű használatát, majd rábízta a hajó irányítását, és bement a kabinjába azzal, hogy csak nagy baj esetén zavarják. A tanonc óriási lelkesedéssel látott a feladathoz. Naponta négyszer ellenőrizte az iránytűt, használta a szextánst, nézegette a térképet, korrigálta az útvonalat. Éjjelente a csillagokat figyelte, és látta, hogyan változnak a csillagállások napról napra. Telt múlt az idő, és a tanonc büszkén végezte feladatát. Elképzelte, milyen képet vág majd a kapitány, amikor bemegy hozzá a kabinjába, és engedélyt kér, hogy behajózhassanak a kikötőbe, ahová úti céljuk szerint tartottak. Azonban egyre inkább azt érezte, valami nem stimmel. A csillagképek egyre ismeretlenebbé váltak, és a tanonc kezdett elbizonytalanodni. Aztán rá kellett jönnie, hogy alighanem letértek a kijelölt útról. Megpróbált korrigálni, de próbálkozásai nem jártak sikerrel. Úgy érezte, nappal még csak-csak jó irányba haladnak, de éjjel teljesen elvesztette a tájékozódó képességét. Az a veszély fenyegetett, hogy még jobban összekuszálódnak a dolgok.

Forrás: pixabay-sea-680166__180

Éjszaka a helyzet még bonyolultabbá vált

Hosszas vívódás után tanácsot kért a hajószakácstól. A hajószakács nem volt valami nagy navigátor, de jól ismerte az embereket. A tanonc abban kért tőle tanácsot, vajon megzavarja-e a kapitányt, vagy próbálja megoldani egyedül a feladatot. A beszélgetés után arra jutott, hogy jobb lenne szólni. Csakhogy ekkorra már túl nagynak érzete a szégyent a kudarca miatt. Néhány hasonlóan sikertelennek érzett nap múlva, ahogy nem talált rá az ismert csillagállásokra, felülkerekedett benne az az érzés, hogy nem kockáztathatja a hajó sorsát a saját szégyenérzete miatt. Bement a kapitányhoz, és jelentette, hogy eltévedt.
Legnagyobb meglepetésére a kapitány a következőket mondta:

– Két hete látom, fiam, hogy letértünk az útról. Gondoltam, hogy így lesz, hiszen a déli félteke csillagképeit nem láttad még, és az ismeretük nélkül nem könnyű tájékozódni. Kíváncsi voltam, mikor veszed észre. Amikor észrevetted, próbáltad titokban tartani. Ezt onnan tudom, hogy egyre többször változtattál az irányon, pedig egyszer is elég lett volna. Többnyire éjszaka, csináltad, hogy ne vegye észre senki, de a déli félteke csillagképeivel nem tudtál mit kezdeni. Amikor három napja beszélgettél a szakáccsal, pontosan tudtam, miért kérsz tőle tanácsot. Ő az egyetlen a hajón, akitől nem szégyelltél tanácsot kérni, hiszen fogalma sincs a navigációról. Így biztos lehettél az együttérzésében. Ugyanakkor tudtad, hogy jól ismeri az embereket, így engem is, tehát remélhetted, hogy olyan tanácsot ad, ami hasznodra lesz abban, hogy vajon mi fog történni, ha szólsz nekem. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy te is ismered már valamennyire az embereket. Bár nem minden szót hallottam, a hangsúlyokat igen. Ebből tudtam, hogy már volt bátorságod felvállalni azt, hogy tévedtél, de ekkor még nem volt bátorságod ahhoz, hogy ezért felelősséget is vállalj. Azzal, hogy most itt állsz, és elmondtad, amit elmondtál, már ezt is megtetted. Lassan készen állsz arra, hogy kapitány légy, mert már tudod a legfontosabbakat. Tudod, hogy te sem tudsz mindent. Még ennél is fontosabb, hogy pontosan tudod, hogy mit nem tudsz, sőt, azt is tudod, hogy nem ez a szégyen, hanem az a baj, ha ezt nem vállalod föl. Már van bátorságod felvállalni önmagadat akár egy felsőbb hatalom előtt is, mert fontosabbnak tartod a hajó és az emberek biztonságát a saját dicsőségednél. Képes vagy felismerni és elismerni, hogy valamit nem tudsz, már tudod, hogy mi az, bátor voltál ezt fel is vállalni, úgyhogy már csak cselekedned kell: a koordinátákat odaírtam a kormánymellé, és azt is, hogy hol és mikor, miért tévedtél el. Amikor már cselekedni is képes leszel, és magad tudod korrigálni a tévesztéseidet, készen állsz, hogy vezesd ezt a hajót.

Forrás: piaxabay-la-fayette-693101__180

Ez a hajó végül befutott a kikötőbe

Eltévedni nem végzetes, nem észrevenni már az lehet

A párkapcsolatunkban betöltött szerepünk hasonlít a tanoncéhoz. Nem ott a gond, hogy eltévedünk: ez mindenkivel megesik. Az igazi veszély az, hogy nem ismerjük föl. A legtöbb zátonyra futott házasságban ez a hajótörés oka. Olyan eltévedt hajók ezek, amelyek túl sokáig nem tudták, hogy ők eltévedt hajók. Hamis biztonságérzetben hajóztak rossz irányba. Aztán ha felismerjük az eltévedést, ott a gond, hogy rejtegetjük. Nem merjük felvállalni. Aztán amikor nem rejtegetjük többé, nem annak tárjuk fel, akinek kéne. Nem annak, aki tudna segíteni, hanem annak, akitől együttérzést remélünk. Nem vállaljuk a teljes felelősséget. Az együttérzés csábítóbb, mint a megoldás, amihez az út keserű pirulán át vezet. Ezért nem cselekszünk.

Mire jó a világítótorony egy párkapcsolatnak?

Forrás: Pixabay_lighthouse_ship-371153__180

Világítótorony eltévedt hajóknak

A „Világítótorony eltévedt hajóknak” ezekben segít. A legtöbb hajó nem tudja, hogy már egy kicsit eltévedt. Így masírozik a megkötött házasságok 55 %-a a válás felé. A hajó Dél felé hajózva átlépi az Egyenlítőt, ahol ismeretlen csillagképek várják, amiket nem ismer. A legtöbb párkapcsolat is valahol tévedésben van. Ezeket korán felismerni kis korrekciókat jelent nagy megrázkódtatások nélkül. Az összes többivel is így van. Ekkor még kis hibák felelősségét kell felvállalni, apróbb kiigazításokra van csak szükség. Érdemes időben lépni, akár még akkor, amikor azt hisszük, mi sosem tévedhetünk el. Pedig a mondás, ami szerint csak az nem hibázik, aki nem dolgozik, a párkapcsolatokra is igaz. Ezért szükségesek a rendszeres ellenőrzések. Rendszeresen beszélgetni a kapcsolatról. Rendszeresen tesztelni, hogy a hajónk jó irányba halad. Megtenni a kiigazításokat, mielőtt nagyon letérnénk az útról. A párkapcsolatszerviz. mert aki szembenéz a kis problémákkal, az folyamatosan kis hibákat fog megoldani. Aki nem, annak mindig nagyok jönnek szembe.

Nem takargatni: kijavítani

Nem megijedni kell a hibáktól, nem takargatni őket, hanem észrevenni, és kijavítani. A jó kapitány tudja, hogy ez a hajózás velejárója. „Navigare necesse est” – “hajózni pedig szükséges”, tartja a latin közmondás. Még akkor is, ha a hajózás veszélyes üzem. Benne van, hogy eltévedünk. Benne van, hogy hibázunk. A jó kapitány tudja ezt. A jó házasságban mindkét félnek jó kapitányként kell működnie: tudniuk kell azt, hogy hibázhatnak, de azt is, hogy a másik is. Benne van, benne kell lennie, hogy felvállalják a magukét, és elfogadják a másikét, aki szintén így tesz. Tudni kell, hogy ha a másik hibázik, ő is felvállalja. És akkor ő is elfogadást kap. Mert a hajó, az út és az úti cél közös.
Bocsánatot kérünk, megbocsátunk, igazítunk egyet a kormányon, és megyünk tovább. Együtt. Mert egy hajóban evezünk. Mert hajózni pedig szükséges.

A te párkapcsolatod hol tart?

Derítsd ki, hogy a párkapcsolatod hajója „eltévedt hajó-e”!
A koordináták ott vannak a kormány mellett.
Itt jelentkezhetsz a „Világítótorony eltévedt hajóknak” programra:

[easy_contact_forms fid=1]

Technikai tudnivalók
Időpont: 2015. augusztus 30. (Vasárnap)
Kezdés: 09:00
Befejezés: 18:00
Helyszín: Budapest, Trombitás u. (Széll Kálmán tértől 5 perc gyalog.)
Befektetés: 18.000,-Ft, ami tartalmazza a programon való részvételt, a kérdőív kiértékelését és a kiosztott anyagokat, valamint a frissítőket.

Bővebb információ itt.