Nincs szükségünk kávéra!

Nem azokkal a dolgokkal élünk, amikre valóban szükségünk van!

Forrás: pixabay: coffee-646478__180

Szerelem a kávéban – a kávé a szerelemben

Ma reggel ugyanaz történt, mint a legtöbb reggelen szokott. Felkeltünk. Megfőztem a páromnak a kávét, úgy, ahogy szereti. Kevés tej, méz, kis hideg víz, hogy ne legyen túl forró. Iszogatta, majd a végén ott hagyott valamennyit a pohár alján. Elment. Én pedig, otthon kezdve a napot, ott maradtam ezzel a fél-negyed deci kávéval.
Mit csináljak vele? Öntsem ki? Azért vettük meg, azért főztem meg, hogy a lefolyóban végezze? Az én drágám kávéja, ami az ajkát érintette? Persze, hogy nem. Így az történt, ami a legtöbb reggelen szokott: megittam ezt a párom által otthagyott kávét. Egy post exitus (távozás utáni) csók.

 

De valami mégis másképp történt, mert elgondolkodtam azon: vajon szüksége van-e a szervezetemnek erre?
Nem a csókra: a kávéra.

Hogyan szokunk rá?

Mindenkinek megvan a maga története. Mi tiéd? Én, még főiskolás koromban, amikor a gyakorló tanításokon az óra és az óramegbeszélések közötti szünetben a gyakorlatvezetőnk mindenkit kávéval kínált, ritkán fogadtam el. Inkább csak kíváncsiságból és a csoporthoz tartozás miatt, mint mások az első cigarettát. Annál is inkább, mert a kávé rám fordítva hatott, mint a többiekre. Én felélénkülés helyett elálmosodtam tőle. Aztán később, egy párkapcsolatban élve kóstoltam bele a kávéivásba: egyszerűen megszerettem az ízét. Ma már kávéval kezdem a napot. És napokat kell kihagynom, hogy ne érezzem azt, hogy szükségem van rá. Pedig nincs. Egy orvos ismerősömmel beszélgettem, és ő mondta el, amit pedig addig is tudtam: a szervezetünknek nincs szüksége a kávéra. A kávé éppen olyan, mint a többi drog. Valamit helyettesítve kezdjük el fogyasztani, míg nem rászokunk. De nem kávéra van szüksége a szervezetünknek, hanem pihenésre. Alvásra. Ezt helyettesítjük a kávéval, és ki még mivel. Minél többet fogyasztunk belőle, annál nagyobb a visszacsapó hatása. ÉS indul a felerősítő spirál: nagyobb fáradtság, több kávé, még nagyobb kialvatlanság, még több kávé… De előbb vagy utóbb jönnie kell egy nagy alvásnak, ami megtöri ezt a kört, mielőtt újra kezdenénk.

Csak a kávéval vagyunk így?

Valami más is másképp történt aznap reggel: így született meg ez az írás. Mert azon is elgondolkodtam, hogy vajon mennyi minden van az életünkben, amire nincs is szükségünk, de élünk vele? És egy még jobb kérdés: mik azok a dolgok, amikre valójában szükségünk van, de nem élünk vele, hanem helyette kávét iszunk, pótlékokkal helyettesítjük, amik csak elfödik a bajt, és mélyítik az eredeti problémát?

Mi tölti be a párkapcsolatban a kávé szerepét?

Forrás: pixabay:worker-603543__18

Nagy erőfeszítéseket teszünk valami másért, mint amire valójában szükségünk van

A párkapcsolatunkban is: mennyire van ez jelen? Beszélgetésre, intimitásra (nem leszűkítetten a szexet értve alatta), bensőséges viszonyra van szükségünk. Ehelyett a tévét nézzük, kicsit félreértve a mondást, hogy akik összetartoznak, nem egymás szemébe, hanem egy irányba néznek? Közösen átélt élményekre van szükségünk, és azok megosztására, de mik ezek a közös élmények? A bevásárlás? Közös fejlődésre van szükségünk, de valóban fejlődünk, és valóban együtt? Vagy csak a mérlegen látható módon? Közös célokra van szükségünk, amikért naponta tennünk is kell, hogy megvalósuljanak. Vannak ilyen céljaink? Előre visznek, emelnek, és mindkettőnket? Vagy leragadtunk a “legyen lakás, legyen kocsi” típusú, pusztán anyagi céloknál? Hányszor hallani, hogy „pont akkor váltunk el, amikor végre felépült a ház…” Hát persze, mert nem volt következő közös cél! Együtt töltött időre, együtt örülésre van szükségünk, de töltünk együtt időt az együtt töltött idő öröméért? Igazi, minőségi időt?
Szóval a párkapcsolatunkban: mennyi minden helyett „iszunk alvás helyett kávét”?

Pótcselekvések szögeit verve a párkapcsolat koporsójába

Természetesen nem a kávé itt a lényeg, hanem az, hogy számos pótcselekvést végzünk a kapcsolatunkban, ahelyett, hogy feltérképeznénk, mire is van igazából szükségünk. Pedig, ha megtennénk, lehet, hogy feleslegessé válna a „kávé”. Ami pedig nem olcsó dolog. Ha elmennék egy „Hogyan éljünk boldogan kávé nélkül?” tréningre, ami 20.000 Ft-ba kerülne, egy év alatt simán visszajönne az ára, és minden további évben nekem termelné a megtakarítást, amit elérek vele. (Dohányosoknál ez hetekben mérhető…) Érdemes pedig leszokni, mert – emlékszel? Előbb vagy utóbb jönnie kell egy nagy alvásnak, ami megtöri ezt a kört, mielőtt újra kezdenénk – talán már valaki mással. A nagy alvás a kapcsolat ébrenlétének vége is lehet. A szakítás, ami megtöri a felerősítő kört, hogy ki tudd aludni magad. Mert egy idő után, már nem bírod a pótcselekvésekkel elfedni a valódi szükségletek hiányát.  Egy párkapcsolat esetében minden pótcselekvés borítékolhatóan egy szög a kapcsolat koporsójába. Párkapcsolati szinten ugyanis a korábban említett felerősítő kör vége egy kapcsolati krízis vagy szakítás szokott lenni. Az utolsó szög a kapcsolat koporsójába. És a kapcsolat temetése, bizony, sokkal drágább mulatság a kávénál. Hát még az újrakezdés.

Veszteség vagy átszokás ?

Azt hisszük, hogy ha leszokunk a kávéról, azzal elveszítünk valamit, és azzal vége. Vége az élvezetnek, amit az íze, illata, zamat a jelent. Én egy időben átszoktam a teára. (Valójában vissza.) Rengeteg finom tea van. Jobbnál jobb az illatuk, finom az ízük. Épp olyan szertartásosan lehet elfogyasztani, mint a kávét. Szokás dolgává válik. Kaptam tehát a kávé helyett valami mást, ami szintén jó volt. Ez nem veszteség: ez csere. De kilépve a hasonlatok világából: ugye tudjuk, mi a különbség a valódi és a pótlék között? Ha elsőre nem tudod elképzelni, itt van pár példa: Szeretkezés a párod helyett egy guminővel/gumipasival? A kedvesed gyengéd szavai helyett a terapeutád megnyugtató mondatai? Az szerelmed cirógatása helyett a nővér érintése, amint a homlokodról letörli az izzadtságot (már ha magyar kórházban megtörténhet ilyesmi)? Ezt mind megnyerheted azzal, ha a valódi szükségleteid kielégítése helyett nem „kávét iszol”.

Vissza az igazihoz

Van még egy párhuzam. Azt írtam: egy orvos ismerősöm mondta el, amit már addig is tudtam. Lehet, hogy így vagy te is. Nincs abban semmi nagy dolog, amit leírtam, lehet ezt tudni. De figyeld az én példámat: valaki valamit elmondott, amit már tudtam. Tudtam, de ez nem jelentette azt, hogy ez a tudás megjelent volna az életemben. Lehet, hogy a te életedben most jött valaki, aki elmondta azt, amit eddig is tudtál. És ki tudja, hány olyan mondata van még, amit lehet, hogy szintén tudtál eddig, de nem jelent meg az életedben, pedig milyen jó lenne, ha megjelenne? Egész rendszer van abból, hogyan lehet párkapcsolati kávé helyett azokkal a dolgokkal foglalkozni, amiktől valóban élővé válik a kapcsolat. Ha ez a rendszer működni kezd, a kapcsolatodban is jelentős változások történnek. Jó irányba. Pótlékok helyett visszatalálhattok az igazihoz. Mindenben.

A lehetőség a váltásra mindig ott van. Ha lépni akarsz, megtalálod te is.

Itt találsz egy kis segítséget, ha érdekel, kattints ide!